Forrás: Szeged ma

Avi Snyderrel a „Zsidó Jézusért” missziós szervezet európai vezetőjével beszélgettem, aki zsidó származása mellett keresztény hitre jutott, elfogadta megváltójaként Jézus Krisztust. Ellentmondásokról, kétségekről, bizonyosságokról kérdeztem: mi vihet rá egy judaizmusban nevelkedett embert arra, hogy Jézusban felismerje megváltóját?

– A „Zsidók Jézusért” missziós szervezet elnevezése önmagában véve sokak számára megütközést okozhat. Mit gondol mi áll annak a hátterében, hogy a zsidók többsége nem ismerte fel Jézust mint üdvözítő megváltóját?

– Egyrészt sokak számára önellentmondást hordozhat valóban az elnevezés, de a történelem ismeretében az említett ellentmondás nem jelenik meg. Az első több ezer fő, aki Jézust követte, zsidó volt, hiszen maga Jézus is zsidó Messiásként jött el a világba. Tehát sokak számára közülük a zsidósághoz leghűbb döntés volt, hogy hittek Jézusban mint megváltóban. Kétezer évvel ezelőtt az igazi megoszlás abban jött létre, hogy a teljes zsidó közösség azon tagjaihoz, akik már hittek Jézus megváltásában, anélkül csatlakozhattak nem zsidó hívők, hogy ők maguk előbb zsidó hitre tértek volna. Mindezeket az eseményeket megtalálhatjuk a Bibliában az Apostolok cselekedetében. Tehát bár úgy tűnhet önellentmondó az elnevezés, történetileg nem igazolható az önellentmondás. Zsidóként születtünk meg, a kultúránk, történelmünk alapján is zsidók vagyunk, ugyanakkor a Biblia alapján megszülethetünk zsidóként vagy nem zsidóként, de soha senki nem születhet keresztényként. A kereszténység a hitet, a meggyőződést írja le, amelybe senki sem születhet bele, kizárólag egy tudatos választás eredménye lehet. Tehát a „Zsidók Jézusért” elnevezés, nem ellentmondás, hanem történelmi tény. Amikor megkérdezik tőlünk, hogy mióta létezik a Zsidók Jézusért mozgalom, akkor elmosolyodom: nagyjából kétezer éve. Az igazi kérdés nem az, hogy mi magunk kik vagyunk, az igazi kérdés az, hogy Jézus maga kicsoda. Ő a zsidó messiás, a világ megváltója, ő éppúgy van értünk zsidókért, mint a nem zsidókért. Hiszen ő az egyetlen megoldás bűneinkre, az egyetlen út az Istennel való személyes kapcsolatunkra.

A kérdés második felére, – amelyben felmerül, hogy a zsidók többsége miért nem hisz Jézusban, – azt mondanám, hogy azért amiért a nem zsidók többsége sem hisz Jézusban. Nagyon sokan hívják magukat kereszténynek, de kereszténynek lenni nem egy megnevezés, egy közösséghez tartozás, vagy egy kultúrába ágyazottság. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy megtértünk a bűneikből Jézus fizetsége, halála révén, aki feltámadt a halálból, és ha megbocsátását kérjük, és ha hisszük hogy a halála volt az egyetlen fizetség a bűneikre, és őszinte szívvel kötelezzük el magukat, hogy őt követjük, csak ekkor nevezhetjük magunkat kereszténynek. Tehát ha feltesszük magunkban, hogy az emberek többsége általában véve miért nem hisz Jézusban, azt mondanám némelyikük egyszerűen mellőzi, semmibe veszi; megint másoknak egyszerűen még nem volt lehetősége meghallani az evangéliumot. Számunkra, zsidók számára legfőként a tragikus, szomorú történelmi eseményekkel nehéz szembesülni, amelyeket a népünk ellen követtek el Jézus nevében.

Ugyanakkor Jézust nem hibáztathatjuk mindazokért amiket az Ő nevében követtek el. Összességében úgy hiszem, hogy mind a zsidók, és mind a nem zsidók számára olykor félelemmel jár, hogy az evangéliumra nyitott szívvel tekintsenek. A félelem oka, hogy mi mindennel lesznek kénytelen szembe nézni, ha nyíltan felvállalják Jézusba vetett hitüket. Igaz ez zsidókra, nem zsidókra, értelmiségiekre, tudományos emberekre nézve is, és éppúgy mint ahogy a gyülekezetekben rejtőzködőkre is igaznak bizonyul. Nagyon szomorú, hogy jobban félünk hitünk nyílt felvállalásának társadalmi következményeitől, mint ahogyan Istent féljük.

– Mégis miként lehetséges akkor, hogy judaizmusban felnövekedettek keresztény hitre térhetnek? Úgy tudom Ön a judaizmusban nevelkedett és nagy nap keresztény hitre tért. Ez miként volt lehetséges?

– Minden ilyen történet egyedi, és személyes, de elmondhatom hogy nagyon sokan a zsidó ószövetségi írások értelmes, nyitott szívű vizsgálata alapján ismerik el Jézust mint megváltót, hogy valóban Ő az akit parancsba kaptunk, hogy várjunk. Az Újszövetségben János evangéliumában olvashatjuk a korai zsidó tanítványok felismerését: „megtaláltuk azt, akiről a próféták és Mózes írtak” (szerk mejg.: János evangéliuma 1:45). Így nagyon sokunk története hozzájuk hasonló, megvizsgáljuk a zsidó írásokat, és felismerjük hogy Ő az akire vártunk évszázadokon át. Számomra is az ószövetségi írások játszottak fő szerepet a személyes elköteleződésemben, egy nagyon hagyományos zsidó családban nevelkedtem New York városban. Az életemben mindig központi szerepet játszott a zsidó identitásom, főként a zsidó tradíciók, ennek ellenére a húszas éveimben az ateizmus felé fordultam. Ez jellemző a zsidó emberek egy jelentős részére, azok között is, akik valamilyen formában gyakorolják a judaizmust, és ez éppúgy igaz a keresztényekre is, hisz nagyon sokan akik keresztényként jelölik meg magukat, mégsem bizonyosak még Isten létezésében sem. Tehát a húszas éveimben, annak ellenére, hogy a judaizmus gyakoroltam ateistának vallottam magamat, de valójában nem voltam igazán ateista. Céltalannak és értelmetlennek láttam az életet, és mindezért dühös voltam Istenre. Szó szerint kiáltottam hozzá: „hogyan teremthettél ilyen értelmetlen, céltalan, semmitmondó világot?” Ebben a pillanatban rádöbbentem, hogy miként lehetnék én ateista, ha Istennel perlek, kire vagyok én tulajdonképpen dühös, ha nem hiszek Isten létezésében? Ekkortájt Isten hozott egy élőhitű keresztény családot az életembe, akik őszintén hittek Jézus Krisztusban. Az ő hatásukra kezdtem el újra megvizsgálni az ószövetségi írásokat, és azokban számomra egyaránt jó és rossz hírekre is bukkantam. Felismertem, hogy Isten létezik, szeret engem. A rossz hír az volt, hogy erre a szeretetre érdemtelen vagyok. Hosszú éveket töltöttem vele haragban, miközben Ő végig szeretett és meg akart áldani. Ahogy ekkortájt tanulmányoztam az ószövetségi iratokat próféciákra leltem, amelyek zavaróak voltak addigi zsidó életszemléletemmel, hiszen meg van írva, akárki is a Messiás: Betlehemben kell megszületnie, egy szűztől születik, Isten Fiának kell neveztetnie, miközben egy lesz a zsidó emberek közül, de Isten lesz testben. A saját zsidó Bibliámban megtaláltam hogy személyesen a bűnök bocsánatáért járó váltságfizetséget adja majd, végül feltámad a halálból. Emellett Dániel könyvéből még érkezésének, halálnak ideje is kiszámítható. Ekkor úgy láttam, ha a Biblia valóságos – és nem pusztán emberek által kitalált történetek összessége, hanem Isten kommunikációs csatornája, hogy kapcsolatba lépjen velünk-, akkor Jézus a megígért Messiás. Ezzel roppant nehéz volt szembesülni, hisz tudtam, ha elfogadom megváltómnak, akkor annak súlyos következményei lesznek az életemre nézve. Mégis tisztában voltam vele, ha a zsidóság fontos számomra, és Jézus megígért zsidó Messiás akkor el kell fogadnom őt megváltómnak. Így 1997. március 14.-én, nem sokkal a huszonhatodik születésnapomat megelőzően, azt mondtam Jézusnak minden dühöm és elégedetlenségemmel együtt, hogy bocsásson meg nekem, megvallottam hogy hiszek benne, és elköteleztem magam, hogy Őt fogom követni. Így az üresség helyett, célokat láttam magam előtt, a harag helyébe válaszokat kaptam. Dávid király írja Zsoltárában: „Jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.” (szerk megj.: Zsoltárok könyve 23, 6) Immáron ugyanezt mondhattam.

– Mivel elsődlegesen az ószövetségi iratok vezették hitre, ezért megkérhetném, hogy emeljen ki olyan igehelyeket, amelyek bizonyítékul szolgáltak Önnek is Jézus Messiás kilétéről?

– Rengeteg prófécia van, több mint háromszáz messiási prófécia található ezekben az iratokban. Mikeás próféta könyvében megtalálhatjuk, hogy a Messiás Betlehem városába születik majd meg (Mikeás 5:2), Ézsaiás könyvében található, hogy a Messiás szűztől születik (Ézsaiás 7:14), ugyanígy Ézsaiás könyvében olvashatjuk, hogy embernek születik, de Isten lesz egy testben (Ézsaiás 9:6-7). A Zsoltárok könyvében Isten Fiának neveztetik (Zsoltárok 2:12), amely a Messiási méltóság. Dániel könyvének 9. fejezetéből pedig kiszámolható, hogy mikor érkezik majd a megígért Messiás. Zakariás könyvében, meg van írva, feltekintünk majd a Fiúra akit átszegeztek (Zakariás 12:10). A 22. Zsoltárban ezer évvel azt megelőzően, hogy Jézus megszületett volna, nagyon egyértelmű leírását találjuk a keresztre feszítésnek, Dávid király, egy emberi szerző, mégis a Szent Lélektől ihletve kapta meg a keresztre feszítés leírását, holott akkor még senki sem ismerhette ezt a kivégzési módot. Valószínűleg a legjelentősebb messiási prófécia Ézsaiás próféta 53. könyve, és csak ebben az egy fejezetben többször van leírva, hogy a Messiás a mi bűneinkért hal meg, és feltámad a halálból. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.

„Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.” (Ézsaiás 53:5-7)

Erőteljes igék, amelyek látatják, hogy a próféciák összessége magában hordozza Jézus életét, halálát, és feltámadását egyaránt. A probléma a Jézusban való hit kérdésében nem a bizonyítékok hiányában rejlik, a probléma gyökere a félelem és ez igaz mind zsidókra mind nem zsidókra.

– Mégis ez alapján miként látja mi a különbség egy zsidó és egy nem zsidó félelmének tárgya között a hitének felvállalása következtében? Úgy képzelem, hogy egy tradicionális zsidó családban nevelkedett embert súlyos ítélet sújtja legszűkebb környezetéből is, a családja részéről, ha Jézust megváltójaként vallja meg.

– Ez esetben egy zsidó azonnali következményekkel kénytelen szembe nézni, és elképzelhető hogy épp ezért nehezebbé válik a megtérés. Ugyanakkor Isten a maga kegyelméből nyitott szíveket ad, vágyat az igazság megismerésére, ami sokkal fontosabb annál, semmint amit elveszíthetünk döntésünk következtében, és ez igaz minden emberre. Nagyon kedves próféciám Jeremiás könyvéből: „Megtaláltok Engem, ha kerestek, és teljes szívvel folyamodtok Hozzám” (Jeremiás könyve 29, 13.)

– Azt olvashatjuk a Bibliában, hogy a zsidóság Isten választott népe. Van bármilyen különbség a Jézusban nem hívő zsidók és nem zsidók között?

Van is és nincs is különbség. Először is meg kell értenünk azt, hogy mit is ért az ige az alatt amikor bennünket zsidókat „választottnak” ír le. Isten egyértelművé teszi azt, hogy nem azért vagyunk választottak, mert különlegesebbek vagy jobbak lennénk. Azért választattunk ki, hogy megpróbáltassunk, Isten üzenetét hordozhassuk a világ többi része felé. Jóformán látható, hogy Isten azért választotta a zsidóságot, mert annyira szerette a nem zsidóként születetteket. Isten bizonyos akart lenni abban, hogy a föld népei elfogadják az írásokat, a Messiást és a Messiás üzenetét. Tehát Isten kiválasztott és gondoskodott emberekről, hogy az igét átadhassák üzenethordozóként a világnak, majd közülük ugyanígy gondoskodott a megváltóról Jézusról mint kiválasztottról, majdan közülük gondoskodott az első hírvivőkről, akik hordozták a Jézusról szóló öröm hírt. Hiszen az első században az evangélium üzenetét zsidók hirdették, zsidó hívők és nem zsidók számár egyaránt, ami arról szól, hogy Jézus a Messiás meghalt mindannyiunk bűnéért, feltámadt a halálból, és aki elfogadja Őt bűnei bocsánatára annak személyes kapcsolata lehet Istennel. Én személyesen úgy hiszem hogy a Biblia tanítja, hogy ez a különös elhívás, a hírvivő szolgálat még most is él a zsidóság felé. Isten ezért őrizte meg a népet a megpróbáltatással teljes évszázadokon át, jóllehet jelenleg a zsidóság egy jelentős része nem hiszi hogy Jézus a Messiás. Ugyanakkor eljön majd egy nap amikor minden zsidó hinni fog Jézus megváltásában, és Isten használni fog abban bennünket, hogy egy utolsó nagy hullámmal elérhesse üzenetével az egész világot. Tehát ez az elhívás a mai napig él nemzetünkre nézve. Máskülönben mi zsidók ugyanolyanok vagyunk mint bárki más: emberek, bűnösök, megváltásra van szükségünk Isten a nem zsidókat és zsidókat ugyanolyan szenvedélyes és odaadó szeretettel szereti. Jézus mindenkiért adta az életét, nincs abban különbség, hogy mindnyájunknak kétségbe esett szükségünk van rá. Ez egy olyan igazság amivel mindenkinek szembe kell néznie függetlenül a származástól és döntenie kell, hisz Jézus maga mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet senki sem mehet az atyához csakis énáltalam.” (János evangéliuma 14:6)

Terhes Nóra