Ateista családban nőttem fel. Izraelben egy kibucban nevelkedtem és ott a materialista és szocialista szellem uralkodott. Az érték a pénz és a munka volt. Arabokkal nem nagyon kerültem kapcsolatba. Néha-néha jöttek dolgozni a kibucba, néha ettünk az éttermükben, de sokat nem tudtam róluk. 16 éves voltam, amikor Magyarországra költöztem. Egy evangélikus templomban hallottam először Jézus kegyelméről, és ez megfogott engem. Nekem azt tanitották, hogy Ő valami varázsló és tévtanító volt, de a követői szerint mindenkinél irgalmasabb ember volt. Ahogy tovább ismerkedtem a tanitásaival, egyre inkább rabul ejtett a személyisége. Nem tudom ezt megmagyarázni, hogy miért gondoltam igy, de úgy éreztem, hogy Ő a helyes utat mutatja. Elhatároztam, hogy elolvasom az Újszövetséget, és megnézem, hogy Ő maga miket tanított, és mit mondott.

Nekifogtam az első evangéliumnak, és mire befejeztem, hittem, hogy minden igaz, ami ott le van írva. Ezután az ószövetségi próféciákat vizsgáltam meg, és rádöbbentem arra, hogy Ő a prófétáink által megígért Messiásunk. Eleinte azt hittem, hogy én vagyok az egyetlen zsidó, aki erre rájött. Úgy gondoltam, hogy egy nagy titkot fedeztem fel. Aztán láttam, hogy több zsidó is gondolkozik hozzám hasonlóan.

Bár tudtam, hogy igaz a Biblia – attól még nem értettem meg teljesen az örömüzenet lényegét. Az üdvösség nem az ember jó cselekedeteinek jutalma, hanem az Isten kegyelmi ajándéka. Isten nem azért fogadott el minket, mert jó és helyes dolgokat tettünk, hanem azért, mert Jézus kifizette a bűneink árát. De én mindezt nem értettem, próbáltam megnyerni saját erőfeszítéseim által az üdvösségemet, és mivel mindig kudarcot vallottam, rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok képes Istennek megfelelő életet élni. Akkor értettem meg azt, hogy Jézus élte ezt a megfelelő életet én helyettem. Elfogadtam Jézust nemcsak mint az igazi Messiást, hanem mint a saját személyes megváltómat.

(A teljes történetért nézzetek át az eredeti oldalra!)

forrás: (A Közel-Kelet Két Fia)